VI. MONOTÁNC Fesztivál
Home Program Ticket Press
A fesztivál helyszíne: Bethlen Téri Színház
www.monotanc.hu

2005200620082010
201220142016 Támogatók
honlapkészítés: DDSWEB

Fellépők

Hodworks: Szólók (variáció)

- szólóban előadott, válogatott jelenések gyűjteménye –

Adott időben egy előadó, egy akcióban, egyfókuszú figyelemben. Az előadók is kapcsolódnak a közönséget alkotó emberek csoportjához és a közönségnek, akárcsak az előadónak, felelőssége van a színházi élményben. Mindez több lehetőséget is kínál arra, hogy előadó és néző viszonyba kerüljön egymással. Éppúgy, mint amikor időt szánunk arra, hogy megismerjünk valakit és így megnő a kötődés lehetősége. A nézőktől érkező reakciók színezik a jelenidejű színpadi cselekvést, ami behoz egy változó, ismeretlen tényezőt.  Az idő közrejátszik abban, hogy nemcsak megfigyelők vagyunk, hanem az általunk elmondható történetek díszletét is mi alkotjuk. Egy találkozás belső történései és dinamikája elkezdenek a jelentés tartományában működni: mit jelenthet számunkra és mivé válhatunk a találkozás által?

Fotó: Daniel Dömölky

Alkotótársak és előadók: Cuhorka Emese, Molnár Csaba, Vass Imre
Zene: Coil, GG Allin, Vini Vici
Zenei szerkesztő: Gryllus Ábris
Jelmez: Németh Anikó és az alkotók
Fény: Mervel Miklós
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Koreográfus: Hód Adrienn
Támogatók: EMMI, NKA, OFF Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, Új Előadóművészeti Alapítvány

A Hodworks társulatot 2007-ben alapította Hód Adrienn, mely szabadúszó alkotókkal működő, a hazai és a nemzetközi kortárstánc színtéren is aktív együttes, egy érzékeny és provokatívan friss szemléletű alkotócsoport. Munkájuk középpontjában a minden akadálytól, közvetítőtől, díszlettől, kelléktől, színházi eszköztől megszabadult test áll. Közös jellemzőjük a hosszú kísérleti munka során megalapozott és kidolgozott minőségi mozgásnyelv. A próbafolyamat fő eszköze az improvizáció, amelyet gondosan megszerkesztett struktúrában mentenek át az előadásokba. Egy Hodworks előadás a néző számára szellem- és érzéknyitogató, csalogató, de nem agresszív. Megkérdőjelezésre, kételkedésre ösztönöz. Nem alkuszik meg. Nem akar tetszeni.

Hód koreográfiái a meglévő táncstruktúrákat igyekeznek bizonytalanná tenni, szétszedni, újraépíteni. Munkái során erősen exponálja az előadói helyzetet, az exhibíciót szélsőséges emberi állapotokkal, azok verbális és fizikai megidézésével kapcsolja össze. Előadásait a tabukkal szembemenő, vaskos, mégis finom, érzékeny humorú játék, az előítéletmentes, szabad, radikális testkutatás jellemzi. Táncosai számára a fizikai és lelki kitárulkozáson keresztül utat nyit egy eksztatikus, a tudatalattiból építkező, párhuzamos valóságba. A nézőket pedig abba a szürkezónába csalogatja, ahol a jelentést felülírja a jelenlét.

"A jelzők, amelyekkel többnyire jellemzik: asszociatív, zabolátlan, humoros. Csakhogy ez kevés annak érdemi megragadásához, hogy mi tartja össze és teszi revelatívvá, amit a színpadon csinál – olyan erőssé és meggyőzővé, amire már a nemzetközi táncvilág is fölfigyelt. (…) Jó művészet ez: éles fényt vet arra, aminek rejtekezés a természete."
(Rényi András, esztéta)

www.hodworks.hu

16 éven felülieknek!

Dancers

Hodworks: Solos (variation)

- a selection of solo appearances –

A series of solos by 3 performers playing in a space surrounded by the audience. Each solo is a compact element but as one follows the other, they give a chain reaction of emotions and sensations. Each is a proposition to connect, a version of approach, a variation of genre. The audience is also responsible of what these solos reveal. Likewise, once we give a chance to know someone, by spending time with them, the opportunity for creating bonds is increased. Various materials, an eagerness of communication, household tragedies, transcendent roars, metamorphosing creatures.

Performers and co-creators: Emese Cuhorka, Csaba Molnár, Imre Vass
Music: Coil, GG Allin, Vini Vici
Music editor: Ábris Gryllus
Costumes: Anikó Németh and the creative team
Light: Miklós Mervel
Dramaturge: Ármin Szabó-Székely
Choreographer: Adrienn Hód
Supported by: Ministry of Human Resource (H), National Cultural Fund (H), OFF Foundation (H), SÍN Cultural Center (H), New Performing Arts Foundation (H)

Hodworks was founded by choreographer Adrienn Hód in 2007. Besides permanent members, the Budapest-based international company works with artists from different fields. They regroup proactive, forward-thinking creators who focus on the human body, liberated from mediators, limits, props. The new and progressive pieces are result of a long, creative body research based on improvisation, which appears in a strictly structured form on stage. Choreographies own a delicately developed, high-quality language balancing between the exact and the very abstract representation; stimulate the audience’s spirit and senses and invite us doubting in the known and opening up towards the unknown. They do not compromise; they do not want to please.

www.hodworks.hu

+16

Fotó: Daniel Dömölky

From the creators:

"Adrienn Hód asked what I was doing.
I told her I was participating.
Then she said Alien thought she is understood.
I think I am understood.

I remain stranger till I cannot share my feelings.

I often watch them labouring, struggling on the ladder or just working on something. They know how to do it, they resolve a problem, they create, repair, explain. And they don’t know the tiny detail I am watching on their back or on their shoes, when the concentration stretches their muscles into feelings on their faces. To identifying with the action they do draws their eyebrows, their bodies are full of wish to achieve. The humour of the action and the trick from the back: this is the point when I feel the whole person as an action, all details are magical symbols. Then I notice from day to day I see more and more unknown strangers, people I should say hello."
Emese Cuhorka

"I stand alone in the crossfire of your eyes. My only orientation mark thrones deep within this flesh decorated weedy my skeleton. Two glass-ball eyes cannot fight an army, even a single mouth cannot give an answer for the questions of a crowd, neither my one only whole could not satisfy the hunger of one pleasure chasing burglar.  Maybe a simple touch would make more sense? But then our risky addictive nature would start to suffocate and at the end would petrify that inexplicable secret. Accept and see the beauty in this unsatisfying yet transcendent beauty."Csaba Molnár

"I wanted to communicate with the relation between audience and performers not with the relation among people on stage. This is not a hierarchical relation but a horizontal one. I experienced that I behave differently with different people and I react in another way. It may happen that in a way I don’t even want to. The recognition of this kind of adaptability, the speed and quality of action and reaction form the relation between people. I was interested in the quality of this communication, how it defines my feelings, my sensations and my thoughts. I was curious to explore the birth of the relation with performer/creator. Its form, its „games”, its tools and the content of it, all become part of the performance. What motivate other people and what is the form this motivation gains? During the whole creative process I was dealing with the question, to whom do I address with this piece? To the universe? To a subcultural group? Or simply to people? What does “people” mean? Who are they? What do they bring with them? And after all, what is the future of the piece and this evokes the question of sustainability and existence. So cultural policies, the market, the artistic creation and their relation. How one affects the other? What is the aim of decision makers on artworks? What do we learn, where is our focus and what institutions and funding systems define these values? Of course, a dance piece cannot tell these kinds of stories but I feel important to write about this because these thoughts are present when the form of this pieces were decided. And of course I was still interested in the big classical topics: looking for freedom, how and where can we experience it, definition of body and sexuality, tradition and the shaping of the ego, the absurdity and the sadness of inequalities in life, especially hatred and destructive forces and in opposition to this, understanding, compromises and acceptance. Becoming partners and reaching a world where ego is defeated and human intelligence can compromise. And what is this? Should everyone enlighten at once? There was always this bipolarity. What can I do with this? Where is my calmness? Where is my faith? I fight but till when? Is there any space or I withdraw and I form my own personal culture, I search for partners and we build the world together as we like it. And where exactly? In Budapest? What should I open or close in myself to be able to do this? Anyway, I feel important to have a dialogue, to see the consequences of our existence." Adrienn Hód